Csak röviden a tegnapi foglalkozásról: múlt héten nem találkoztunk, mert Katalin külföldön volt. Most azzal kezdtünk, hogy felsoroltam neki, mennyi minden történt velem az elmúlt két hétben: 2x találkoztam a testvéremmel, nagyon jót beszélgettünk, változtattam az Anyukámmal való telefonálási szokásomon, már csak heti 2-3x beszélünk, és akkor is kisebb részt az ő munkahelyi problémáiról, elmeséltem neki, hogy a múlt héten állásajánlatot kaptam, ami nagyon jó lehetőségnek tűnik, és talán ezáltal sikerül kitörnöm a nyomasztó munkahelyi légkörből, és azt is elmondtam neki, hogy áttértem a paleolit étrendre, bankot váltottam, valamint, beiratkoztam egy egyéves haladó jógatanfolyamra.
Szédületes gyorsaságú a változás, amit magamon érzek. Olyan, mintha az elmúlt 2-3 év terhei kezdenének leolvadni rólam, mintha a súlyokat lassan lepakolnám. Egyre könnyebbnek és felszabadultabbnak érzem magam. Persze, még nem vagyok az út végén, a hangtálazás közben ismét éreztem a mellkasomon a nyomást, és elmondtam, hogy a felkavaró kép óta olyan, mintha egy piszkos vízzel teli poharat felráztak volna bennem, és még folyamatban lenne a leülepedés. De hiszem, hogy jó úton járok, a tegnapi patakos kép is azt erősítette bennem, hogy kis pihenésre van szükségem egy nyugodt csendes helyen, ugyanakkor látom az utat magam előtt, és érzem magamban az erőt, hogy tovább menjek. Éppen, miközben írtam ezt a feljegyzést, hívtak a "leendő új munkahelyemről", holnap megyek ismét egy megbeszélésre. Remélem, sikerül tisztázni a részleteket, összejön a váltás, és pozitív irányú lesz a változás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése