Azt mondják, hogy a legapróbb részletekig el kell képzelni, ki kell mondani az álmainkat és terveinket, ugyanis csak így válhatnak valóra. A mai napomat jógával kezdtem, már reggel 6-kor elindultam otthonról, reggeli és kávé nélkül. A jógaóra jól esett, utána lazának és könnyűnek éreztem magam. Főleg, hogy ebédig tényleg nem ettem csak egy müzliszeletet + vérvétel előtt (mert arra is mennem kellett) ittam egy hosszú kávét. Ebédre indiait ettem, amit tegnap este dobtam össze: curry-s vöröslencsekrémet összekevertem bashmati rizzsel, és mellé salátát ettem. A hétvégi jógahétvége lendületet adott egyrészt a tanfolyamhoz, másrészt pedig a vega étkezéshez. Nem akarok teljesen lemondani a húsról, de szeretném elérni azt, hogy csak hetente 2-3x fogyasszak húst, felvágottat pedig csak alkalmanként. Szeretnék sokféle zöldségkrém receptet kipróbálni, és úgy általában is átalakítani az étkezésemet. És úgy döntöttem, hogy ennek során nem fogok dietetikust megkeresni (pénteken voltam egynél, de katasztrofális volt, annyira nem tudott mit kezdeni velem, hogy 25 perc után felálltam és ott hagytam), hanem a testem jelzéseit fogom követni. Megfigyelem, hogy mit kívánok - pl. tegnap reggel kaukázusi kefírre vágytam, és valóban jól is esett - plusz megfigyelem azt is, hogy az egyes élelmiszerek az elfogyasztásuk után milyen hatást váltanak ki belőlem. Magyarul, hogy van-e tőlük puffadás, teltségérzet, vagy továbbra is könnyűnek érzem magam. Jó lenne úgy étkezni, hogy teljesen felhagyok a zabálásokkal, ugyanis egyre kevésbé bírom az ilyen alkalmakat. Már nem csak hogy étkezés után van kellemetlen érzetem, hanem sokszor evés közben is. Szóval, oda fogok figyelni magamra, jön a zöldségszezon, okosan és mértékkel fogok enni.
Na, de nem erről akartam igazából írni, hanem arról, hogy a ma délelőtti lófrálásom során éreztem rá arra, hogy mennyivel kellemesebb úgy az élet, ha nem kell az embernek minden napját az irodában töltenie. Ismét megerősödött bennem a vágy, hogy idővel felhagyjak az irodai munkával, és saját vállalkozásba kezdjek. Régebben is gondoltam erre, de most azt érzem, hogy képes leszek megvalósítani. Azt továbbra is tartom, hogy az irodai munkából szeretnék gyesre menni, de utána már nem szeretnék visszajönni dolgozni. A konkrét tervem a következő: 1-2 éven belül megszületik az első kisbabánk, majd rá két évvel a következő. Meglátom majd, hogy az anyaság milyen irányba módosítja a személyiségemet és az elképzeléseimet, illetve, azt is megtapasztalom majd, hogy mennyire igénylik majd a kicsik az egész napos törődést, vagyis, lesz-e mellettük szabad kapacitásom arra, hogy valami konkrét tevékenységet elkezdjek. Sokféle ötletem van, ezek közül lehetőség szerint többet is szeretnék megvalósítani, de az ütemezést és a sorrendet majd az előbb felsorolt paraméterek döntik el. Szeretnék jógaórát tartani, felnötteknek és gyerekeknek is. Szeretnék újságcikkeket, majd idővel egy könyvet is írni. Szeretnék egy családi napközit nyitni, ahol az ételeket én készíthetném el a kicsik számára. Mostanában nagyon mennek a gasztroblogok és gasztrokönyvek, lehet, hogy nekem a kisgyerekek kulináriájára kellene specializálódnom? Ehhez lenne kedvem. Valahogy minden tervem kapcsolódik a gyerekekhez. Úgy érzem, velük kell foglalkoznom, ez az, ami igazán boldoggá tenne és kiteljesítene. Nem óvónéni akarok lenni, nem konkrétan én akarom a foglalkozásokat tartani, hanem inkább az üzleti érzékemet és a jó szervezőképességemet szeretném ez irányban kamatoztatni. Úgy lenne igazán gazdaságos a dolog, ha egy nagyobb központot sikerülne létrehozni, ahol 3-4 családi napközis csoport is működhetne. Lehet, hogy valami óvodapedagógusi szakot azért el kellene végeznem levelezőn... Majd meglátjuk. A lényeg, hogy látom a jövőt, sőt, optimistán látom a jövőt. Érzem, hogy van bennem annyi erő és energia, hogy mindezt megvalósítsam a Férjemmel együtt, aki maximálisan mellettem áll és támogatja az ez irányú ötleteimet. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése