Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az életben nem klappolhat minden, valamilyen téren muszáj kompromisszumot kötni. A hétvége nagyon jól sikerült a párommal, néztünk filmet, kertészkedtünk, futottunk, bicikliztünk, voltunk koncerten és még jógaórára is eljutottunk. Talán péntek délután beszélgettünk a babatémáról, és én azt fogalmaztam meg neki, hogy nem akarok tovább szomorkodni emiatt, most még feldolgozom a bennem lévő múltbéli sérelmeket, de újakat már nem akarok gyártani. Szép életünk van, a kapcsolatunk nagyon tartalmas, van egy szép lakásunk, a szabadidőnket értékesen töltjük, szóval, a meglévő jó dolgokra szeretnék koncentrálni, nem pedig arra, ami hiányzik. Gyerek nélkül nem tudom elképzelni az életemet, de azt el tudom fogadni, ha soha nem tapasztalom meg, milyen érzés terhesnek lenni és szülni. Még lefutjuk az utolsó kört: befejezzük a kivizsgálást és visszamegyünk Fülöphöz, ha ő tud olyan eljárást javasolni, ami segíthet rajtunk, akkor azzal még megpróbálkozunk. Egy lombikot is bevállalok, hogy ne legyen az, hogy meg se próbáltuk. De csak egyet szeretnék. Ha az nem sikerül, akkor pontot teszünk ennek az egész hercehurcának a végére, és teljes szívvel a másik útra koncentrálunk. Az is szép út. Egy nehéz körülmények közül induló kisbabának otthont teremteni, az ő szülőjévé válni. Most úgy érzem, meg tudok békélni azzal, ha csak egy gyerekünk lesz, és azzal is, ha ő örökbefogadott lesz. Ez egy olyan opció, amit el tudok fogadni. Nézzük a jó oldalát: egy gyerekkel nincs annyi gond, mint ha kettő vagy három lenne. Több időnk marad egymásra a férjemmel, és nem utolsósorban több pénzünk marad a közös hobbikra: mehetünk túrázni, utazni, ilyenek. És azt se felejtsük el, hogy így jobban tudok majd a karrieremre is koncentrálni, ami vár rám!!! (Az imént beszéltem a főnökömmel, még nem mondhatta el, de utalt rá: rendben lesznek a dolgok, megvalósulhat az álmom, átkerülhetek oda, ahol esélyem lesz kiteljesedni!)
Nagyon várom már, hogy vége legyen. Hogy visszakapjam az életemet. Hogy ne minden napom arról szóljon, hogy a következő orvosi vizsgálatra gondolok és a sikertelenségre, ami miatt folyton keserű a szám íze, és ami miatt folyton kevésnek érzem magam és lelkiismeret-furdalásom van. Önfeledt, vidám, kiteljesedett életet szeretnék! Annyira belesüppedtem ebbe a babavárásba, hogy nagyon nehéz kikecmeregni a gödörből. De azért is megcsinálom, visszaszerzem a saját életemet!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése