Ma úgy mentem a terápiára, hogy teljesen zavarosak voltak a gondolataim, arra számítottam, hogy ismét bőgni fogok, de szerencsére most segített letisztázni a dolgokat. Először is, konstatáltuk, hogy a hivatal alkalmasnak tart engem arra, hogy anya legyek. Ha ők mondják, nekik el kell hinnem. Csont nélkül átmentünk a pszichológiai vizsgálaton az örökbefogadási eljárásnál, ergo, készen állunk arra, hogy gyerekünk legyen. Ez jó érzés. Másodszor, elmeséltem Katalinnak, hogy a virágos kép hatására igyekszem egyre nagyobb teret engedni a férjemnek. Pl. a hétvégi kiruccanásunknál kifejezetten kértem, hogy ő menjen elöl a tömegben, ne én csináljam neki az utat. Kicsit feszült volt emiatt a hangulat egy ideig, volt egy-két pengeváltás, de egyértelműen ennek az eredménye, hogy az autó akkumulátorának feltöltését (ami az én hibámból merült le) szó nélkül elvállalta, elintézi. Elmondtam Katalinnak, hogy félek egy kicsit a párkapcsolatom elemzésétől, illetve attól, hogy felszínre kerüljenek a problémák. Eddig nem veszekedtünk soha, és kicsit tartok attól, hogy most olyan folyamatot indítunk el, amivel megrepedezhet a kapcsolatunk szilárd alapja. Ő megerősített abban, hogy ettől nem kell félni, nem szabad tovább a problémákat a szőnyeg alá seperni, hanem igenis át kell mindent beszélni. Az, hogy én változok, az automatikusan azzal jár, hogy a párkapcsolatban is változom. Ki kell derülnie, hogy ő is tud-e velem együtt változni, tudunk-e előre lépni. Én azt gondolom, hogy igen.
Elmeséltem Katalinnak a Kapudöngetővel esett kis sztorimat is. Arra azért rájöttem magamtól, hogy biztonsági játékos vagyok, az ilyen kis flörtökre, amikre a nőiességem megerősítése miatt van szükségem, mindig olyan társat választok, aki biztonságos távolságban van. Lásd: a júniusi srác eleve külföldön dolgozott, a Kapudöngető pedig most készül külföldre... Arra számítottam egyébként, hogy ma látni fogom, nagyon bennem volt, hogy tisztázni szeretném vele a dolgokat, mielőtt elmegy, nem akarom, hogy úgy emlékezzen rám, mint az idősebb, házas nő, aki vehemensen rám nyomult. Nem hiszem amúgy, hogy ez lenne a helyzet, azt gondolom, hogy azért vágyom a beszélgetésre, hogy lássam a reakcióját, hogy könnyen le tudjam zárni magamban a dolgot. Délután nem bírtam ki, ráírtam egy üzenetet, hogy látom-e még, azt válaszolta, hogy bejön majd még a munkahelyre, beszélhetünk. Kíváncsi leszek.
Ami még fontos tanulsága volt a mai terápiának, hogy megfogalmazódott bennem, hogy milyen szépen kinyíltam az elmúlt időszakban. A korábbi társasági eseményeken mindig meglepődtek az ismerőseim, hogy az alkohol hatására milyen felszabadult és vidám leszek. Most először vagyok olyan közösségben, ahol eleve, hétköznapon és józanon is ezt az arcomat ismerték meg. Erre mondta azt Katalin, hogy nincs szükség kapudöngetőre, mert én magam bontom le szépen lassan a falakat és a kapukat, amiket magam köré építettem korábban. Ez tényleg így van. Nagyon jól haladok a terápiával, egyre örömtelibb és őszintébb életet tudok élni. Nem félek semmitől, most már végig megyek az úton. Tudom, hogy a párommal lesz néhány zökkenő, mert számára is furcsa lesz, hogy látja rajtam a változást, de hiszek abban, hogy van elég stabil a kapcsolatunk ahhoz, hogy ez ne rengesse meg az alapokat, hanem csak elősegítse azt, hogy tovább lépjünk. És mi a következő lépés? Hát az, hogy igazi családdá váljunk, szülők legyünk. Így legyen! Így lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése