A tegnap estém nagyon durva volt. Fél8 kötül hazajött a párom, láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Megkérdeztem, hogy milyen napja volt, erre azt mondta, hogy szürke. Leöltözött, megmosta a kezét, majd leültünk a kanapéra. Azt gondoltam, hogy a munkahelyén van valami gond, a szomorú arcát látva azt hittem hogy kirúgták. De nem erről volt szó. Hanem arról, hogy véletlenül elolvasta az előző este írt blogbejegyzésemet, ami arról szólt, hogy flörtöltem a kollégámmal, valamint, hogy a terápia során eljutottam arra a pontra, hogy mérlegre tettem a párkapcsolatomat is. Azt mondta, egész éjszaka nem aludt emiatt, sőt, napközben enni sem volt kedve, csak ebédelt, a reggelit és a vacsit kihagyta. Én rögtön elkezdtem magyarázkodni, hirtelen nem jutott eszembe, hogy melyik bejegyzésről van szó, azt hittem, arról, amiben részleteztem, mi történt aznap este. Ja, és ő úgy kezdte az egész mondandóját, hogy azt olvasta az írásomban, hogy szerelmes lettem...
Én sírni kezdtem, és rögtön mondtam, hogy egyáltalán nem vagyok szerelmes, nem történt semmi komoly, ami történt, az annak a hatása, hogy a terápiában éppen a párkapcsolat elemzésénél járok. Eléggé összefüggéstelenül beszéltem, nem tudtam jól kifejezni magam. Aztán megmutattam neki a tegnap esti bejegyzésemet, amit a terápia után írtam, még azelőtt, mielőtt ő hazaért volna. Láttam rajta, hogy jól esik, amit ott olvas. Amikor azt a bejegyzést írtam, amit a párom elolvasott, még eléggé összezavart voltam érzelmileg, de a tegnap esti írásomból egyértelműen kitűnik, hogy nincs dilemma, egyértelműen a házasságom megerősítésén szeretnék dolgozni.
Szóval, kemény beszélgetés volt, a párom is sírt, elmondta, hogy attól félt a legjobban, hogy nem fog tudni megbízni bennem. De szerencsére sikerült tisztázni a dolgokat, elmondta, hogy látja rajtam a terápia hatását, tényleg egyre nyitottabb és felszabadultabb vagyok, de azt is tudja, hogy ez nehéz folyamat, és felajánlotta, hogy ha kell, ő is részt vesz benne. Az ölembe hajtotta a fejét, ő is könnyezett kicsit, én simogattam. Aztán megnézegettük a hétvégi kiruccanás alkalmával készített képeket, kicsit tévéztünk, aztán szeretkeztünk. Ez utóbbi végén nekem ismét kicsordult a könnyem, örömömben, ugyanis ekkor éreztem, hogy tényleg nem haragszik rám, és megbocsátotta, hogy fájdalmat okoztam neki.
Nehéz este volt, de azt hiszem, nem véletlenül történt mindez. Így egyértelműen szembesült azzal, hogy érzek problémás pontokat a kapcsolatunkban, és szeretnék rajta változtatni, szeretném, ha tovább tudnánk építkezni. Együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése