Nem is tudom, hol kezdjem. Talán az elején... 2010. július 10-én volt életem eddigi legboldogabb napja. Aznap hozzá mentem ahhoz a férfihoz, aki akkor már 8 éve a társam volt, és akibe azóta is szerelmes vagyok. Az esküvő tökéletes volt, a nászút remekül sikerült, eufórikus hetek-hónapok voltak... Régóta úgy terveztük, hogy az esküvő után rögtön jöhet a baba, így abbahagytuk a védekezést, és vártuk, hogy megtörténjen a csoda. Volt egy sejtésem, megérzésem, hogy lesznek problémák a teherbeeséssel, de elhessegettem magamtól ezt a gondolatot.
Még 2009 őszén történt, hogy sokszor feszültek a melleim, ezért elhatároztam, hogy elmegyek ultrahangra. Az UH annyit állapított meg, hogy a tejmirigyeim duzzadtabbak az átlagnál, mint utóbb megtudtam, Anyukámnál is ugyanez a helyzet, ez egy állapot, nem betegség. Pont utána mentem fodrászhoz, akinek elmeséltem, hogy milyen vizsgálaton vagyok túl, erre ő elmondta, hogy neki akkor fájtak a mellei, amikor gyereket szeretett volna. Egy évig jártak nőgyógyásztól nőgyógyászig, mire az egyik elküldte hormonvizsgálatra, kiderült, hogy magas a prolaktinja, ezt a tünetet is ez okozza. Kapott gyógyszert, rá egy hónapra babás lett. Ezzel bogarat ültetett a fülembe, így amikor 2010 februárjában elmentem citológiára, kértem egy beutalót teljes hormonsorra. Nekem is magas lett a prolaktinom, visszamentem a lelettel a nőgyógyászhoz, aki közölte, hogy nem ért ehhez, ezért elküldött endokrinológushoz. A dokit nehezen lehetett elérni, tb-s rendelés volt. Felírt bromocriptint, amitől rettenetesen szédültem, ezért abbahagytam. Ez már májusban volt, utána jött az esküvő, ezért leálltam a témával.
Az esküvő után szeptemberben elmentem egy endokrinológushoz magánrendelésre, aki megállapította, hogy autoimmun pajzsmirigy betegségem van, ami annyit jelent, hogy a szervezetemben sok az antitest, amik felzabálják a pajzsmirigyeket. Megnyugtatott, hogy azért minden rendben, gyógyszert nem szükséges szedni. Utána februárig nyugodtan ültem a babérjaimon és reménykedtem, de egy nagy csalódás után elhatároztam, lépek. Elmentem egy nőgyógyászhoz, aki meddőségi specialistának titulálta magát, megvizsgált, és közölte, minden rendben. Elmentem egy kineziológushoz is, aki mondta, hogy jók a rezgéseim, az angyalok a vállamon ülnek, velem vannak, és még 2011-ben teherbe fogok esni... Mindez megnyugtatott. Egyre többet olvastam a témáról a neten, csatlakoztam babaváró fórumokhoz, elkezdtem figyelni a ciklusomat, reménykedtem.
Aztán 2011 áprilisában bejelentkeztem a Róbert Károly meddőségi klinikára, ezzel beindult a verkli rendesen. Csodajó doktorunk volt, kedves, türelmes, mosolygós, nagyon bíztam benne. Kiderült, hogy a hormonproblémáimat az inzulinrezisztencia okozza, elkezdtem rá gyógyszert szedni és diétázni. Kiderült az is, hogy méhsövényem van - ezt augusztusban és októberben két fázisú műtéttel eltávolították. A férjemnek pedig minden sperma eredménye rossz volt, a herevisszér miatt, amit szintén augusztusban kiműtöttek. A folyamatos orvoshoz járkálás rettenetesen kiborított, selejtnek éreztem magam, és minden kismama láttán bőghetnékem támadt. Annyira súlyos lett a helyzet, hogy a legjobb barátnőmmel nem bírtam hónapokig találkozni, amikor megtudtam, hogy terhes...
2012 márciusában belevágtunk az inszeminációba. Sikertelen volt a beavatkozás, ahogy a júniusi és a júliusi is. Ez utóbbi hatalmas trauma volt, ismét padlóra kerültem. A lakásvásárlás körül is voltak zűrök, így 2012 nyara az idegeskedésről szólt. Ősszel beköltöztünk az új lakásunkba, ami nagyon szép, tágas, a gyerekszoba pedig várja a lakóját. A költözés egy újabb eufória hullámot indított el, hasonlót, mint az esküvő anno. Ismét elkezdtünk bízni, remélni, hiszen az október elejei endokrinológiai vizsgálat azt mutatta, hogy valamennyi hormonértékem a normál tartományban van a gyógyszeres kezelésnek hála. Úgy gondoltuk tehát, hogy a három akadály, amit 2011 áprilisában diagnosztizáltak, mind elhárult, így minden esélyünk meg van arra, hogy spontán módon megfoganjon a babánk. Nem így történt, 2013 negyedik napján ismét megjött a menstruációm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése