A balatoni kiruccanás nem volt valami fergeteges: az idő elég rossz volt, a sátorban alvástól kissé megfáztam, és a hangulatom se lett tőle valami fényes. Persze megint mindenütt kisgyerekek voltak, mi pedig kettesben pihentünk - ugyanúgy, mint 10 évvel ezelőtt ugyanebben a kempingban. Csakhogy ami 21 évesen romantikus volt, az mostanra kissé fura lett. Nem itt kellene már tartanunk. 11 éve ismerjük egymást, 7 éve élünk együtt és 3 éve vagyunk házasok. Már régóta kellene, hogy legyen gyerekünk. Nem lehet, hogy az okozza sok párnál a meddőséget, hogy a hosszú együtt töltött évek során megkopik a kémia, és a szervezet már "megszokja", hogy ebből a kapcsolatból nincs gyerek? Lehet, hogy furcsa az elméletem, de ilyeneken szoktam gondolkodni. Az, hogy egy kapcsolatban meddig marad meg a szerelem, az nagyrészt attól függ, hogyan definiáljuk a szót, szerelem. Nálunk ez elég hullámzó, vannak időszakok, amikor nagyon oda vagyunk egymásért, és van, amikor az összeszokottság érzése dominál.
A mostani nyaraláson valahogy azt éreztem, hogy már kevesek vagyunk így ketten. Már nem igazán dob fel az önmagában, hogy együtt vagyunk. Hiányérzetem van. Szeretném, ha a gondolataimat, a napjaimat, a beszélgetéseinket az töltené ki, hogy mi legyen a gyerekkel. Szeretnék már egy kis manóról gondoskodni, vele együtt homokvárazni, pancsolni, labdázni. Ilyenekkel szeretném eltölteni az időmet. Úgy érzem, nem sokáig bírom már gyerek nélkül. Nagyon félek, hogy mi lesz akkor, ha nem sikerül most az inszem és utána a lombik sem. Meddig fogom bírni még a várakozást??? Egyre nehezebb összelapátolni magamat egy-egy csalódás után, és egyre nehezebb értelmes elfoglaltságokat találni a túl sok szabadidőm kitöltésére.
Rengeteg pénzt és energiát öltünk abba az elmúlt években, hogy legyen gyerekünk. De a természetet megerőszakolni nem lehet, egyszer azt kell mondani, hogy ennyi volt. De mi lesz ezután?? Tényleg képes vagyok arra, hogy feladjam ezt az álmomat, és berendezkedjek tartósan a gyermek nélküli életre? Nem hiszem. De akkor mi lesz? Megpróbálunk örökbe fogadni egy kisbabát? Lehet, hogy ezt kellene csinálni. Ha csecsemőként kerülne hozzánk egy kisbaba, akkor szerintem képes lennék arra, hogy sajátként szeressem. Azt hiszem, ez lesz a kapaszkodó. Lehet, hogy nekünk az a sorsunk, hogy a szülei által nem várt gyermeknek otthont adjunk és biztonságot.
Nekem kellenek a tervek, hát íme a mostani tervem: augusztusban visszamegyek Krizsához, megbeszéljük a lombik menetét. Egy lombikot mindenképpen meg akarok próbálni. Ha az sem sikerül, akkor egy másik úton indulunk el: elindítjuk az örökbefogadási folyamatot. El kell végezni ehhez valami tanfolyamot, a gyerekvédelem kijön környezettanulmányra, és végül kapunk egy határozatot az alkalmasságról. Ezután "csak" várni kell, ami szintén éveket jelenthet. Átlagosan úgy tudom, 3 évet kell várni. Pont ezért szeretném elindítani ezt a folyamatot is, hogy legyen valami perspektíva, valami kapaszkodó, valami reménysugár. Korábban 3 saját gyerekről álmodtam, most már akár 1 örökbefogadottal is beérném. Talán. Ebben azért még nem vagyok teljesen biztos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése