... legalábbis remélem. Eltelt az idő nagy nehezen, illetve, nagyon gyorsan. Már csak egyet kell aludni, és mehetünk Krizsához. Ebben a hónapban is reménykedtem spontán teherbeesésben, volt néhány "tünetem" (ismét beképzeltem néhányat...), de tegnap megjött ismét, így már nincs semmi bizonytalanság.
Tegnap este nagyon durva tapasztalásom volt: jóga után a relaxáció alatt újraéltem a születésemet. Egy kellemes vízű tóban lebegtem, majd berobbant elém egy barlang, egy nagyon szűk alagút, amin préseltek kifelé. Nagyon rossz érzés volt, nem akartam menni, vissza akartam jutni a tóhoz, de egy külső erő csak nyomott előre. Belerázkódott a testem, ütemesen összezsugorodtam, és közben hullott a könnyem... Anyámtól tudom, hogy nem volt könnyű a világra jöttem, ezek szerint emlékeztem rá valahol mélyen. Remélem, azzal, hogy ez feljött tudatos szintre, feloldódott a görcs, és többé már nem fog nyomasztani.
Amúgy a sportolást 3 hete újrakezdtem, nagyon jól megy, az étkezésre igyekszem figyelni, a hormonjaim elvileg kezelve vannak. Abban bízom, hogy a doki felvesz a hosszú lombik várólistára, de közben megpróbálunk még néhány inszemet erősebb stimulációval. Hátha a Closti nem volt elég, és egy erősebb stimulálással az inszem is elég lesz. De jó lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése