Korábban nagyrészt fórumokat olvasgattam, mostanában azonban átszoktam a blogok nézegetésére. Rengeteg sorstársam van, akiknek hozzánk hasonlóan hosszú utat kell bejárniuk ahhoz, hogy kisbabájuk lehessen. Sok lány írja le a lombikos történeteket, amelyeket kíváncsian olvasgatok. Ami mindenképpen biztató: több olyan is van, ami happy enddel végződik. Mindig utáltam a babaprojekt kifejezést, idegenkedtem az orvoshoz járkálástól és nagyon reménykedtem abban, hogy természetes úton összejön a babánk. Most viszont átfordult valami bennem. Az új dokinkban nagyon-nagyon bízom. Van egy fórumozó társam, aki 40-en felüli, egyedülálló, túl van több lombikon, és még Krizsa doktor is csak nehezen vállalta el, mondván, 1% esélye van a babára. És most úgy néz ki, hogy ez a lány terhes!!! Az első lombikja összejött, amit Krizsánál csinált. Persze, tudom, hogy ő sem varázsló, egyáltalán nem biztos, hogy elsőre sikerrel járunk mi is, de kellenek ezek a pozitív történetek ahhoz, hogy hinni tudjak a csodában.
A múlt hétvégén végre rendet raktunk abban a szobában is, amit gyerekszobának szeretnénk berendezni. Még venni kell oda egy szekrényt, de utána teljesen rendben lesz. Persze, a bababútorokat nem vesszük meg egyelőre, így azoknak az üres helye marad ott, de legalább már nem lesz ott kupi. Ami a lényeg, végre érzem magamban az erőt, hogy végigjárjam az utat, ami előttem áll. Azt hiszem, eddig tagadásban voltam, a lombiktól frászt kaptam, gondolván, erre úgyse lesz szükségünk. De most 100%-ig bízom az orvosomban, kész vagyok bármilyen gyógyszert bevenni, vizsgálatot elvégezni vagy szurit beadni, amit javasol. Tudom, hogy ő segíteni fog nekünk, össze fog jönni a baba!
Én úgy képzelem el, hogy a következő hónapban az inszem sikerül, sőt, két babával leszek terhes, az egyik kisfiú lesz, a másik kislány, és jövő márciusban fognak megszületni. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése