2013.06.26. Félelem

Azt hiszem, végleg meghibbantam... az előbb a neten rágugliztam a következő szavakra. "blog, inszem". A kidobott találatokból hármat végigolvastam, mindhárom sikersztoriról ír, vagyis, olyan inszemekről, amikből baba lett. Az egyik lánynak az ötödik sikerült, a másik kettőnek a második. Most tudatos szinten is üvölt bennem a kérdés: - Úristen, tényleg anya leszek?! Valami hang belül azt súgja, hogy elérkezett az időm, most sikerülni fog, kismama leszek. Erre vágyom három éve, eddig azon sírtam, hogy miért nem jön össze, most pedig azon parázok, hogy mi van, ha sikerül??? Fura érzés elképzelni, hogy egyre nő majd a hasam, kialakul bennem egy élet, szülni fogok és babázni. Vannak olyan nők, akik kislányként is anyák akarnak lenni - nos, én sose voltam ilyen. Persze, meghatódom, ha kismamát vagy kisbabát látok, és mindig is úgy képzeltem el az életemet, hogy lesz majd 2-3 gyerekem. Ennek ellenére, azt hiszem az rémít meg, hogy mindez most elérhető közelségbe került. Ami eddig csak egy terv volt a biztonságos távoli jövőben, az most lassan a jelenné válik.... De tudom, hogy jó anya leszek, egy igazi, meleg családi fészket biztosító anya, aki folyton szeretgeti a csemetéit, ellátja őket, és odafigyel rájuk. Pont tegnap mondta az egyik kollégám, hogy mennyire figyelmes vagyok. Hogy odafigyelek a másikra, megjegyzem, amit mond. Ez valóban így van. Szóval, nyugi, anya leszek, és nem lesz semmi baj. Elkezdődik az életem új, izgalmas szakasza, másfajta kihívásokkal és problémákkal, de egészen másfajta szintű boldogsággal és örömmel. Készen állok.