Holnaputánra várom a menstruáció kezdetét, ami azt jelenti, hogy pénteken kell elkezdeni a szurik beadását. Igen, parázom tőle. Eddig úgy gondoltam, hogy ha képes voltam magamnak beadni az Ovitrelle injekciót tavaly júniusban egy osztrák alpesi turistaház WC-jében egy kiadós túra után, akkor ez sétagalopp lesz. Aha. Egész addig így gondoltam, amíg el nem kezdett közeledni a stimuláció kezdőnapja...
Most parázok attól, milyen érzés lesz minden áldott reggel hasba szúrni magam, parázom attól, hogyan fogok tudni ismét eljárogatni az ultrahangra kétnaponta, és persze attól parázom a legjobban, hogy mi lesz, ha ez a beavatkozás is sikertelenül zárul.
Persze erre nem szabad gondolni, pozitívan és bátran kell hozzáállni. Egyébként valahogy most jó érzéseim vannak az egésszel kapcsolatban, a parázással együtt is. Persze, a legjobb az lenne, ha nem jönne meg a héten, szépen tesztelnék egy pozitívat, és a terhesgondozásra kezdenék el járni a stimulációs kezelés helyett. Szép álom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése